Mellékletek

1. sz. melléklet

 

A Dobiak és Diószegiek

„A székesfejérvári káptalan tanusitja 1275  augusztus 1-én, hogy előtte a Gutkeled nemzetségbeliek a biharmegyei Egyedmonostor kegyuraságának birtoklását, családi áganként, maguk között egy-egy évre meghatározták.* E családtagok között vannak Dorog comes fiai Péter, Lőrincz és Miklós.

Leszármazottaik az 1338 márczius 29-én történt birtokosztás alkalmával többek között fivérével, Péterrel együtt a biharmegyei Diószeg helység egy részét kapták.

Konrád, kit 1313 óta ismerünk, fivérével, Keleddel, az 1338-ban történt viszálykodás alkalmával többek között Diószeg egy részét kapván, magát «Diószegi»-nek nevezte. 1352 nov. 6-ikán ujra felmerül, midőn fiával, Lászlóval együttesen bizonyos birtokcserét hajt végre;* utoljára 1353  május  4-ikén találkozunk vele, midőn a Dobiakkal és a Debreczeniekkel bizonyos erdőt feloszt.

Drug fia Lőrincz, kivel 1275-ben találkoztunk, csak mint földbirtokos ismeretes, mely minőségben 1300 első feléig szerepel. 1319-ben már fiára, Istvánra akadunk.* Ez az 1338-ban történt osztozás alkalmával a következő birtokokat kapta: 1. Dob, 2. Tamási, 3. Begécs (Szabolcs megyében); 4. Palkonya, 5. Tarján (Sándor bán örökségéből Borsod megyében), 6. Kelemér, 7. Poszoba, 8. Kisfalud és 9. Fancsal (Gömör megyében). Dob után felvette a Dobi nevet. Utoljára 1353 május  4-ikén szerepel.

Két fia volt: Dorog és Péter s egy leánya, Erzsébet.

Dorogi és Péter 1347-ben merülnek fel legelőször; az utóbbi akkor még zsengekorú. Mindkét fivér fiörökös hátrahagyása nélkül halt meg, mire a Diószegiek és a Dobiak összes birtokai nővérükre, Erzsébetre szálltak át. Erzsébet 1364-ben Bogátradván nb. Mihálynak a neje. Családjának magvaszakadtán megengedte Lajos király, hogy Erzsébet a dobi, poszobai, keleméri, tarjáni, hadházi és péresi birtokokat örökölje. Monoki Mihály és Erzsébet fia Péter felvette a Dobi nevet.”

Turul 1883-1950 újabb nemzetségi  kutatások d, Málcza Páli bán, 2. A Dobiak és Diószegiek

 

 

 

 

2.sz.melléklet

A Diószeghy család gömöri ága

 

(Forrás:  Nagy Iván :Magyarország családai  III. kötet Diószeghy család) Kiegészítve saját kutatási adatokkal

 

 

 

„Diószegi Sámuel (Német u.), 1716. november 25.⁶ (No. 51.)

 

„Mi javai lehetnek és mit érhetnek atyafiak között is?

 

A családi⁷ allyhegyen és Domoszlónlévő palánt az két telekkel és kert

szőlővel, noha parlagosak, most is megérnek Ft 750 A Benczeszőlő és a két Csermaion levő két darab szőllő, noha ez érben is vagyon, megér Ft 500

A Polyvás szőllő házzal és telekkel Ft 600. A pályi szőllő Ft 500.

A debreceni öregkert Ft 600. Ezen Német utcai öreg ház Ft 1500 Előtte való telek, téglával, sindellyel, szeggel, mésszel, fával, hozzájok adva Ft 180 Ft 780.

Károlyi István adós Ft 400

Szőnyi Sámuel adós Ft 240

Pataki Szűcs János adós Ft 39C

A juh is megér Ft 400

Erdődi Andrásnál lévő restantia Ft 767

Diószegi Pál fiamnál Ft 676

Ceglédi Sámuelnél Ft 354

Fülkei Istvánnál Ft 500

Sőremarhábul és készpénzbül lészen Ft 9600

A Német utcai kiskert Ft 150

Egy öreg gyöngyöspárta Ft 40G

Másik kisebbel együtt Ft 350

A gulya az 22 tulkon kivül is Ft 1200                                       Summa facit Ft 20 567"

 

(A fenti vagyont arányosan szétosztja gyermekeinek, Pál, Sámuel, János fiának, Tolnai Sámuel mostohafiának; Mária és Anna leányának. A közintézmények közül a Kistemplom építésére hagyományozott 250 Ft-ot.)

6 S. Szabó József: Diószeghy Sámuel. Debreceni Képes Kalendáriom, 1908. 26-33. I”

 

(Forrás: Rácz István:Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. Debreceni végrendeletek 1595-1847. - Debrecen, 1983)

 

 

A Diószeghy család másik ága, melyből Diószeghy Sámuel a botanikus, a füvészkönyv írója származik.

                                

 

 

 

 

 

 

3. sz. melléklet

 

 

(Forrás: Bakács István: P szekció : Kisebb családi és személyi fondok 3. kötet : 650–1560. alaptörzsszámok : Repertórium (Levéltári leltárak 53. 1971)

 JÓZSEF (szül. 1848. jún. 27.-1914.), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

 Neje: bernáthfalvi Bernáth Margit (szül. 1859.).

 Esküvő: 1878. febr. 26. Vaján (Ung vármegye.).

 Birtokai: Devecser, Felső-Füged, Szászfa, Gagy-Bátor (Abaúj-), Zombor (Zemplén vármegye)

 

Erdélyből származó régi birtokos nemes család. Magyarországon már 1544. évben szerepelt Csoma Imre, aki Tolcsván vett szőlőt. A család a XVI. században költözött át Zemplén vármegyébe. Imre egyik fia Ferenc 1570-ben egy hatalmaskodási pörben szerepel, másik fia András volt, kinek dédunokája Péter 1697-ben Tokajból menekültében „mindenétől megfosztatott, levelesládája szétszóratott”. Ennek egyik fia András az idősebb ág, Zsigmond az ifjabb ág alapítója. Ezen Zsigmond szerzi 1757-ben Ragyolczot nádori donatióval, s ennek ága már csak leányágon él, az idősebb ág állandóan Abaújban maradt s ott birtokos.

. Később a család címerlevelet is nyert, melyet Abaúj megye hirdetett ki. Legalább erre enged következtetni Heves megye 1783. évi közgyűlési jegyzőkönyve. Ekkor ugyanis Csoma Péter és Zsigmond Zemplén megyétől nyert bizonyságlevelüket mutatták be s ezzel akarták nemességüket igazolni. A vármegye nem fogadta el ezt, hanem utasította őket, hogy Abaúj megyétől hozzanak testimonialist (tanúságtételt), mert címeres nemeslevelük annak idején ott lett kihirdetve. (1783. év 323. jkl.)

 

 „ A legrégibb okirat Csoma Imrét és Mihályt „de Tholcsva” előnévvel említi. Oklevelei Tokai Ferencz 1699. évi támadása alkalmával Tokajban megsemmisültek. 1757-ben Csoma Zsigmond nádori adományt kap a Nógrád vármegyei Ragyolczra; ezóta a család a ragyolczi előnevet használja. A XVII. század végén két ágra oszlott a család; az ifjabb már kihalt; a régibbnek ivadékai Abaúj-Tornában és Szabolcsban ma is birtokosok.”

Nemesi bizonyítványt 1723-ban Zemplén megye, 1813-ban Abaúj-megye adott.

(Forrás: Magyar Nemzetségi zsebkönyv (1905)  saját kutatási adatokkal kiegészítve)

 

5. sz. melléklet

 Péchujfalussy Péchy család leszármazási táblája

 

 

6. sz. melléklet

„V. (Pogány) Ádám 1746. született, 1764. neveztetett ki megyei táblabírónak. Ügyvéd lett, még pedig a maga korának a leghíresebbjei közül, úgy hogy munkásságát vetélkedve keresték a legfőbb családok. Legtöbb érdeme van a család újabb fiai közt abban, hogy sok lappangó javakat, melyek az idő folyama alatt elidegenítve, hallgatásba merültek, visszaszerezte családjának, részint az Eszterháziaktól, részint a Gyulafiaktól. Lakását a Gyulafi jogon visszaszerzett Gömör megyei Kelemér falúban vette s ott is halt el 1814-ben mint Gömör megye volt szolgabirája. Feleségétől Szalai Klárától egy leánya Eleonóra, és egy fia Fridrik született; amaz mint gyermek, ez mint jó reményű ifjú, miután S.-patakon a jogtan folyamot bevégezte, halt el nem sokára atyja után, – s bevégezte az atyja vonalát.”

(Nagy Iván: Magyarország családai  9. kötet Pogány család (Csebi) Zsigmond ágazata)

 

 

 

 

 

 

---