Egy nép a történelmi ismerete, származása és kultúrája nélkül olyan, mint egy fa gyökerek nélkül.
Diószeghy család Kelemérben
Kelemér legrégibb urául a Doby1 családot ismerjük, akiknek itt már 1427-ben 40 jobbágyportája volt. Később a Putnokyaké lett, majd megoszlott a Diószeghy, a Hámos és a Vadnay családok között. Diószeghy Zsigmondnak, Dezsőnek, Lászlónak és Putnoky Mórnak volt itt nagyobb birtoka és mindegyiküknek külön kúriája.
A Diószeghy család bölcsője Debrecen, innen származik Diószeghy Pál2 aki feleségül vette Fáy Zsuzsannát, s osztályrészbe kapta Giczét, amelybe magát statuáltatta (magának ítéltette). Fia Sámuel nagy vagyonra tett szert közép-Szolnok és Szatmár vármegyében, feleségül vette Csomaközy Péter és Dobay Mária lányát, Csomaközy Zsuzsannát. 1768-ban Csomaközy Zsigmonddal a család fiú-ágon kihalt, így neje jogán osztozik a fiúi birtokokban. Tatárfalvát részben királyi, részben nádori adományban a családból Csomaközy Zsigmond, valamint Csomaközy Krisztina, Szegedy Ferencné és Csomaközy Zsuzsa Diószeghy Sámuelné nyerték. A Tatárfalvi örökségre Sámuel 1754-ben adományt tesz. Ily módon kapja közép-Szolnok megyei Pele helység fele részét, amelyre 1780-ban adományt vesz, úgy, hogy „az csak fiú-ivadékot illessen, de később benne a leányok is osztoznak”. Ugyanebben az évben Szodoray Zsigmond és Hatfaludy Ferenc törvényes személyek által magát be is iktattatja. Ezen kívül pert folytattak a Károlyiak ellen Ömböly, Vada, Mezőpetri ésVezend községek birtokai iránt.
1758-ban Donáth Pál helyébe perceptornak (adószedő) neveztetik, mit guberniale decretum (kormányrendelet) adott tudtára.atfalu
Címere: függőlegesen kétfelé osztott pajzs, a baloldali osztályban három halom áll, azok fölött három rózsa függőleges vonalban látható, a jobboldali osztályban koronából kiemelkedő egyszarvú két első lábával keresztet tart. (Forrás: Nagy Iván: Magyarország családai)
Címeres nemeslevelet 1712. július 17-én Diószeghy Sámuel és gyermekei kaptak. Az eredeti D. László tulajdonában volt keleméri kúriájában. A nemességet 1713. február 8-án hirdették ki Bihar megyében.
A családok közül a falu történetében Diószeghy Sámuel és Rhédey Zsuzsanna, Rhédey Ferenc lánya, jelenik meg számottevően. Bár nem élnek folyamatosan ezen a birtokukon, mivel kúriájuk a szilágy megyei Peéren (Pír) is van, gondoskodnak falujukról. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a templom harang elrepedése után új harangot öntettek.
„A toronyba két kisded harangok vannak, a kisebbikje mintegy 19 fontos ütőjén és koronáján kivel elhasadván hasznavehetetlenné lett. Azonban Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Giczei Diószeghi Sámuel mint Keleméri akkori egyik Érdemes Földes Úr és Kedves Úri Párja Méltóságos Kis Rhédei Rhédei Susanna Asszony Isten Detsősége eránt buzgó szeretettekből a 19 font harangbul 119 fontos harangot öntettek illyen írással:
A keleméri Reform Sz. Ekklésiának öntették Tekintetes Vitézlő giczei Diószeghi Sámuel Úr és Kedves Élete Párja Méltóságos Kis Rhédei Rhédei Susanna Asszony 1802. Ezenkívül a Koronáját és 7 fontos ütőjét is elkészítették. A harang legelsőbben megvonattatott a fellyebb ki tett napon és esztendőben.” 1802. augusztus 1. (Forrás: Faggyas István: Kelemér)
Az angol királyi házzal rokon Rhédey Zsuzsanna első udvarhölgye volt Ferenc császár feleségének. Őt méltóságos cím illette meg.
Férje, Diószeghy Sámuel ugyanezen időben testőrtisztként szolgálta a császári udvart, őt csak a tekintetes cím illette meg.
A 20-as 30-as években a Diószeghy családdal rokon oldalági intézők vezették a család gazdaságát. Jancsár László, Tomka Kálmán és Szalay László, valamennyien Abaúj megyei nemesi származású birtokosok és bérlők voltak alkalmaztatásuk előtt.
Az uradalom élén álló tiszttartó csak nemes lehetett. Hasonlóképpen az első szobalányok, udvari szolgák és inasok alkalmazásának elengedhetetlen feltétele volt a nemesi származásuk igazolása. Nemtelen csak kisebb beosztású szolgálatot kaphatott. Mindazok, akik közvetlenül álltak a földesúr családjának személyi szolgálatára, megbízhatónak és nemesi származásúnak kellett lennie. Ez a hagyomány csaknem a két világháború közötti időszakig élt. A Diószeghy családból többen a királyi udvartartás szolgálatában álltak a 18-19 században, illetve még a Ferenc József halálát követő években is.
Diószeghy Sámuelt az Egyházi végzések szerint szolgálta udvari szolgaként nemes Fabricius Ferenc (1800). Az úrbéri szolgáltatás megszűnte után a személyzet létszáma ingadozott, nem volt döntő tényező a nemesi származás.
„Én (1805. október 24.) 24d. délután indulok Zsibóra, hol még soha nem voltam, megsem álmodván, millyen utak várnak. Éjtszakára Pirba, Rhédey Susannához, özvegy Diószeghy Sámuelnéhez. Ez már a szőlő alatt volt.”
[ADATTÁR KAZINCZY FERENCZ »DIÁRIUMA«.(1804-1806.) (Második és befejező közlemény) ]– adja tudtunkra az eseményt, amelyből kiderül, Sámuel korai halála.
Id. Diószeghy Zsigmond (1825-1887) és felesége Vadnay Piroska3 (1847-1914.II.17-19.) „kúriája még ma is áll Kelemérben. Kisebb átépítések (tornác befalazása, ablak átalakítása) után jelenleg a Mikó család egyik ága lakja. Az épület egyre inkább lepusztult állapota ma már nem mutatja az egykori gazdagságot. A kúria épületével összekapcsolódik az egykori intéző háza, melyben a lakók sora különböző átalakításokat végzett.
A régi kúria átalakítás előtt (Eredeti kép: Mikó Tibor tulajdona)
Diószeghy Zsigmond kúriája korabeli állapotában
Falubeli visszaemlékezők szerint az intézői lakásban a háború után beköltözők egyike, magas férfi volt, s a fejét mindig beütötte az alacsony mennyezetbe. Egyik ilyen alkalommal a mennyezet felszakadt, és egy teáskanna pottyant le. Azon nyomban nekiálltak az álmennyezet kibontásának, ahonnan porcelán étkészletek, csészék, poharak kerültek elő.
Fiai mellé nevelőt fogadott, Mészáros Józsefet, aki segédlelkész volt Berzétén, Beretkén majd Kelemérben is.
A fiatal Diószeghy Zsigmond a Keleméren és környékén lakó bárói család tagja, őt eskette Tompa Mihály, s kapott érte öt aranyat. Egyedül erről a családról jegyezték fel, hogy támogatta a keleméri népiskolát.
"Tompa Mihály
Farkas Imre collegám szemes, okos gazdálkodó s gazdag ember volt. Azok közül való, kiknek a font, réf, itcze, véka mindig kicsiny, ha vásárolnak, s megfordítva, ha eladnak valamit. Azok közül, kik szeretnek kévésért sokat venni be és sokért keveset adni ki.
Egyszer betegségbe esvén, gyógyszerért küld, hoztak egy jó meszelynyi sárgás fluidomot.
Kezébe veszi az üveget, forgatja rázogatva, dörmögvén: beh kevés!
Tetemid megsiratatlan
Itt hevernek. Gazdag voltál. Hatvan évnél
Tovább élve : Te nem éltél Sem hazádnak,
Sem Isten-, sem Embereknek!
Nevezetesebb Stóláim.
Gr. Teleky József temetése alkalmával Pesten,
bár bizonyos körülmények miatt nem beszélhettem 100 forint
Máriássy Zsigmondné temet 80 «
Szathmáry Pál temet 10 arany
Dráskóczy Sámuelné temet 10 «
Nyári esketéseért • 10 «
Molnár Károlyné temet 50 forint
Kagályi Gyula esketéseért -50 «
özv. Csemiczkiné temetés 30 «
özv. Ragályi Ábrahámné temet 30 «
Dráskóczy László esketéseért 50 «
Hanvay Zoltán esketéseért 20 «
Diószeghy Zsigmond esketéseért 5 arany
Darvas Pál esketéseért 10 forint"
Tompa egyébként jó barátságban volt ezzel a családdal, többször megemlékezik Diószeghy Zsigmond apjáról, Károlyról is. A papköltő emlékezetében megmaradt egy időskori kesergése, amit azonban magára vonatkoztatva mesél el: „adnék 10 pengőt annak, aki agyoncsapna!”.
Tompa Szemere Miklóshoz írott leveleiből kiderül, „Idős leány, derék, eszes és – nem pletyka!”, Mocsári Eszter nagyon gazdag, és Ő itt lakik Diószeghyeknél; „jó leány csak kissé szeszélyes.” Az „idős leány” kifejezés családi állapotot rögzít: a keleméri anyakönyvek szerint a hölgy 1851-ben már elmúlt 55 éves. Nővérénél, Máriánál, Diószeghy Károly feleségénél lakik, a 80. szám alatt. A ház ura a 26 éves Diószeghy Zsigmond. A faluban kastélynak hívott, gondozott parkkal körülvett egyszintes kúriában laknak, és az anyakönyvek tanúsága szerint velük egy házban él a Hámos család is, aminek az indoka lehet a szoros rokoni kapcsolat, hiszen Zsigmond és Gusztáv unokatestvérek. 1851 tavaszának végén és őszén végig a kúriában tartózkodtak a nemesek Keleméren, csak télire költöznek be városi saját vagy bérelt lakásaikba.
A Hámos család egyébként ekkor a legvagyonosabbak közé tartozik Gömörben, ami azonban nem pusztán a birtokjövedelmekből származó passzív vagyongyarapodás következménye, hiszen Hámos Gusztáv a környékbeli agyagra alapozva téglaégető vállalkozásba kezdett, sőt, ipari és technikai ismereteinek a gyarapítására nyugat-európai körútra indult.
A család a 19. század nagy részében az egyházi főgondnok címet birtokolta. Hiszen a Tompát a faluba hívó Vadnay Boldizsár előtt, 1833 és 1847 között Diószeghy Károly, majd Vadnay halála után sógorának az unokatestvére, Hámos Gusztáv lesz a főgondnok egy rövid ideig, 1855 és 1887 között pedig maga a sógor, Diószeghy Zsigmond.
(Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények 2006. CX. évfolyam 6. szám)
Kecső; Koren Antal plébánost Levárt, Deresk é Méhi; Welky János lelkészt Hosszúszó, Pelsőcz, Ardó és Lekenye; Györy János tanítót Csíz, Le- nártfalva és Recske; Szontágh Zoltán segédszolgabirót Abafalva és Oldalfalva ; Diószeghy Zsigmond földbirtokost Kelemér, Poszoba és Máié “ Hanovay Zoltán földbirtokost és közigazgatási bizottsági tagot Hamva; Balogh Béla lelkészt Hét; Sebök Pál szolgabirót Csetnek, Kuntapolcza és Páskaháza; idősb Nagy Lajos tanítót Rozbzsnya , Gacsalk és Gencz; Szontágh József ügyvédet Nagy Veszverés és Betlér; Mikulás Imre tanítót Rest ér Geczelfalva és Pétermány; Gál János ügyvédetszolgabirót Putnok, Gömörmegyébe kebelezett községek számára ideiglenes iskolalátogatókká nevezte ki.
Budapesti Közlöny, 1878. augusztus (12. évfolyam, 177-200. szám)1878-08-22 / 193.
Diószeghy Zsigmond tevékeny részt vállalt az egyház életében.
1885 ápr. 5-6-án az egyházmegye hamvai közgyűlésén gondnokot választottak a kiscsoltói Ragályi Nándor halála miatt.
„ A megürült segédgondnoki hivatalra a szavazás elrendeltetett. A világi elnöki szék elfoglalására, mint legidősbb tanácsbiró Diószeghy Zsigmond kéretett fel, ki azt azonnal el is foglalta”.
(Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lap 1881. május 1. 18. szám)
A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium részére építkezéshez adományozott 5 Ft-ot, 1899-ben. Felesége, ugyanebben az évben 2 Ft-ot adományozott tanári nyugdíj céljára.
„Adakozások Pákh Albert síremlékére” (a Vasárnapi Ujság alapítója) :
„10 kr. Valaki 10 kr. Diószeghy Zsigmond 1 ft. Mocsáry Eszter 50 kr Soós Lajos keleméri ref pap 50 kr. … Bata Bálint 50 kr. .. Tompa Mihály 10 kr. neje 10 kr. fogadott leányuk 10 kr. egyik segédpap 10 kr. másik segédpap 10 kr. a többi házhoz tartozók tiz krajczárjával”
(Forrás :Vasárnapi Ujság 1867. május 19. 20. szám)
Ez az újságban megjelent adakozási jegyzék bizonyítja, hogy nem csak a közvetlen környezetükben élőkkel törődtek, hanem figyelemmel kísérték az országos történéseket is.
„— A sajó-és szárazvölgyi ref. tantestület énekkarának Tornallyán tartott gyűlésén világi elnökké Diószeghy Zsigmond földbirtokos, pénztarnokká Szügyi László, alénekvezérekké Borza Pál egyleti jegyző, Fehérvári Kálmán, Kiss Miksa, Litkey György, és Tóth Sámuel választattak”.
(Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lap 1881. május 15. 20. szám)
Az 1867-i megyei tisztújításkor alszolgabíró a felső járásban: Máriássy Kálmán, a csetneki szakaszban: Sebők Pál, a murányi szakaszban: Feledy Ferencz, a ratkói járásban: Maléter Ede és Szentmiklóssy Miklós, a kishonti járásban: Kubinyi Gusa, putnoki járásban: Diószeghy Zsigmond.
(Forrás: Borovszky: Magyarország vármegyéi A legújabb kor 1803-1903 Komáromy István)
“TÖ187 “ 3—1
HIRDETMÉNY.
3581. A r.-szombati kir. tszék mint birtokbiróság részéről mindazok, kik az 1855. évi oct. 18-án Kellemérben végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt néhai Diószeghy Károlynak, és az 1868-ik évi apr. 11. Kellemérben elhalt Diószeghy Mocsáry Máriának az abaujmegyei újlaki 6. orosz god- nai 83, a gagy-bátori 22., 38-,
39., 54., 110., gömörmegyei kelleméri 21., 22., 29., 49., 50., 55.,
58., 59., továbbá az abaujmegyei
szászfái 78 , 87., 120., büvtösi
33 dik, a pamlényi 66-dik szám alatti telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlan vagyona iránt netalán örökösödési igényt tartanak, ezennel felhivatnak, hogy jogaik érvényesítése végett ezen hirdetmény 3 adszori megjelenésétől számitott 45 napi határidő alatt ezen kir, tszéknél jelentkezzenek, ellenesetben a fent kitett ingatlan tulajdonjoga Diószeghy Zsigmond, Amália és Erzsébet mint igazolt örökösöknek fog átadatni s neveikre telekkönyveztetni.
Rimaszombatban, 1872. jnl. 5. A kir. törvényszéktől.
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1872. július (6. évfolyam, 148-173. szám)
vadászat 1874 04 15
Egy szerencsés duplázás.
Megyénkben több helyen igen elszaporodott a sertevad, évenként több darabot lőnek közülök. Pár hét előtt egy vadászat alkalmával keleméri birtokos Diószeghy Zsigmond úrra, ki egyike szenvedélyes s jobb vadászainknak — öt darab vadsertés jött kopók előtt; amint vagy 15 lépésre elébe bukkantak, egyszerre mind az öt fejjel felé, szorosan egymás mellett megállott, úgy hogy Diószeghy barátom egész kényelmesen czélozhatott, sjobb csövével, mely futókkal volt töltye, kettőt azonnal földreteritett, s a harmadikat balcsövével golyóval lőtte agyon. Mind a három emse volt, s feltöretve a háromban 26, mond huszonhat malacz volt, s igy egy duplázás 29 sertavad életét oltá ki. Balogvölgyi
....................
Felvidéki erdőinkben a mult évben sok sertevad tanyázott, ez évben készültünk is ott rájok vadászni, de most ott a makktermés folytán minden erdőn hemzsegett a sok makkos sertés, e miatt a vad rokonok a szomszédos sürü pagonyokba tették át a főhadiszálást, hol barátomnál, mint értesültem, sikkerrel vadásztak reájok. Hanem e vadászatok a száraz völgyön folynak a legnagyobb sikerrel, hol Diószeghy Zsigmond barátom a fővadászmester, kinek csak is ebben telik főkedvtelése. Ujabb idő óta itt a vadászatok társaságban folynak -— a Zsigmond barátom vezérlete alatt az ö nagyszámú —kitűnő kopóival ; ezekkel már a vadászat eredménye csaknem attól függ, ha találnak-e serte vadra ? ritkán mennek haza eredmény nélkül. Itt már majd minden urvadász ejtett vadsertést, a nagy mester pedig már maga lőtt — mióta rájok vadászik, vagy 30 darabot. Most legutóbb Ragályi Andor és Miklós, és Diószeghy barátim lőttek egy-egy darabot, Ragályi Nándor ur meg saját kopóival nyúlra vadászai közben. Ez oly eredeti eset volt, hogy meg nem állhatom, hogy pár sorral ide ne jegyezzem. Tisztelt vadásztársam csak egy vadásztól kisérve, az itnolai oldalon nyúlra vadászva, egy cserjés szélén állva figyelt, hogy hajtott meg előtte keresztül menni vagy 35 lépésre. Fegyvere nyári nyulgöbecscsel lévén töltve, lövés nélkül hagyta távozni, ekkor eszébe jutott, hogy táskájában egy golyó is van; ezt hirtelen kivéve, egyik töltényét ezzel cserélte fel, arra gondolván, hogy ha még löbb vadsertés volna hátra, ezekre lőhessen, mert arra, hogy ezek viszszatérjenek —természetesen nem is gondolt. Pedig épen ugy történt; mert alig zárta be a fegyvert — a vadak azon a nyomon tértek vissza. R: ur kényelmesen kiválasztva a legnagyobbat, egy jól irányzott lövéssel a hitül jövő kant leterité. Ez egy derék 2 éves volt, de mivel nem volt elég kövér, csak két mázsát nyomott. Farkas itt most sehol sem mutatkozott ; elmondhatjuk, hogy hirét sem hallottuk.
.........................
Ugyanonnan a sertevad túlságos elszaporodását is irják ; melynek a vad különös óvatossága mellett nem igen tudnak véteni — A kutyákkal való vadászat, az egyedüli mely majdnem mindenkor czélhoz vezet ; — ugyanis, midőn a vad a kutyákkal fölhajtatva azokkal szembe száll, kínálkozik a vadásznak a legkedvezőbb pillanat, — belopni a vadat, egy jól irányzott golyólövéssel vadászatát sikeresen bevégezni, — Bécsben »Krebs«-nek sajátságos golyói vannak e czélra, melyek sima csőből lövetnek ki s okvetlen halálos sebet ejtenek.
Ugyanily golyókkal Diószeghy Zsigmond és Szent-Iványi Árpád is mint tudjuk, mult télen 100-nál több vadat ejtettek,igy nagy vadra e golyók igen előnyöseknek Ígérkeznek.
.........................
„. — DIÓSZEGHY ZSIGMOND keleméri földbirtokos, széles földön hires vadász, a megyei közélet általánosan tisztelt alakja Keleméren, élete 62 évében.”-
(Forrás: Vasárnapi Ujság 21. SZÁM. 1887. XXXIV. ÉVFOLYAM.)
Sárospataki Lapok, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)1887-05-23 / 21. szám
VEGYES KÖZLEMÉNYEK.
— Gyászhír. Giczei Diószeghy Zsigmond, keleméri földbirtokos, Gömörmegyének egyik közkedveltségű férfia s régebben a gömöri ev. ref. egyházmegyének buzgó tanácsbírája, folyó hó 16-án, életének 62-ik évében hoszszas szenvedés után meghalt s” 18-án a község és vidék általános részvéte között temettetett el. Özvegyet s 4 gyermeket hagyott maga után. Legidősebb gyermeke, Zsigmond, pár évvel ezelőtt még a sárospataki jogakadémiának volt növendéke. Áldás és béke őrizze a jó férj, apa és polgár hamvait!
-„Özv. DIÓSZEGHY ZSIGMONDNÉ, szül. Vadnay Piroska, 67 éves korában Keleméren” — hunyt el, mint ezt a Vasárnapi Ujság aktuális számai hírül adták.
(Forrás: Vasárnapi Ujság 8. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM..)
~ 7875 HIRDETMÉNY. 3—1
1713. Alólirt bírói kiküldött közzé teszi, hogy a tornallyai kir. jbiróság 1879. évi 1700/p. számú végzése folytán Hámos Gusztáv alperesnél Paukovics Clementine felperes 2000 frt követelése biztosítására Kelemér községben 1879. április 12. Diószeghy Zsigmondnál fennálló 700 frt haszonbér biróilag lefoglaltatott. A perrendtartás értelmében fölhivatnak a tulajdoni vagy elsőbbségi joggal bírók, hogy foglaltató és végrehajtást szenvedett ellen intézendő kereseteiket ezen hirdetménynek a hivatalos lapban harmadszori közlésétől számított 15 nap alatt elsőbbségi bejelentvényeiket pedig az árverés kezdetéig alólirt végrahajtónál beadják, különben a vételár fölöslegre utasithatnak. Kelt Tornallyán, 1879. nov. 2-án. Kamenilzky János, bir. kik.
Budapesti Közlöny, 1880. március (14. évfolyam, 50-73. szám)1880-03-20 / 66. szám
Az utolsó restauráció 1895 dec 15
Gömör-Kishont törvényesen egyesült várm egyék törvényhatósága dec. 19-én tartotta Rimaszombatban Hámos László főispán elnöklete alatt fölötte látogatott rendkívüli tisztújító közgyűlését, a jelenvolt nagyszámú bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett. A vármegye közgyűlése ez alkalommal impozáns és lélekemelő tanúságot tett a derék főispán és tisztikar buzgó és sikeres működése iránt érzett osztatlan bizalomról, mely az egyhangú és példás rendben lefolyt választásban nyert ékesszóló kifejezést. Ebben a főérdem a megye köztiszteletben álló főispánjáé: Hámos Lászlóé, ki tapintatosságával a pártviszályokat csirájában elfojtja, s a vármegyét az alispánnal Bornemisza Lászlóval együtt ügyes és erélyes kezekkel kormányozza. A ma megejtett választás ünnepélyesen folyt le s a főispán nagy tetszéssel fogadott, emelkedett szellemű beszéde után alispánná egyhangú lelkesedéssel Bornemisza László választatott meg, ki hazafias szellemű, lendületteljes beszédben köszönte meg a bizalmat s ünnepélyes ígéretet tett arra nézve, hogy a vármegye adminisztrációját hazafias szellemben, tisztességgel és becsülettel fogja vezetni.
A választás további folyamán egyhangúlag megválasztatott a vármegye tisztikara következőképen:
Főjegyző: Lukács Géza, I. aljegyző: dr. Fortieth Gyula, II. aljegyző: Diószeghy Zsigmond, III. aljegyző: Komáromy István, árvaszéki elnök: Török Bálint, árvaszéki ülnökök: Szakáll Vince, Polgáry Károly,, Máriássy László, árvaszéki jegyző: Szeleczky
Árpád, tiszti főügyész : Abonvi Pál, tiszti alügvész : Kubinyi Ferenc, főpénztárnok : Ragályi Géza, alpénz- tárnok: Horváth László, pénztári ellenőr : Pongrácz Pál, rozsnyói főszolgabíró : Máriássy Barna, rimaszombati : Kubinyi Andor, tonallyai: Szontagh Zoltán,
rőcei: Kuna Aurél, rimaszécsi; Draskóczy László, szolgabirák : Szentmiklóssy Béla, Tomory Géza, Máriássy Gyula, Molitorisz Zoltán, Porubszky Imre, Ragályi Kálmán, gr. Almássy Arthur, Gömöry Olivér, Osváth Dániel és Nagy Elemér.
Ezután kinevezte a főispán tiszteletbeli fö- Ggyészszé: Marton Jánost és Molnár Józsefet, al- ügyészekké: id. Badinyi Gyulát és Szeless Ödön drt, tb. főszolgabirákká: Tomory Gézát, Porubszky Imrét, Máriássy Gyulát, Almássy Arthur grófot, tb. főorvosokká : dr. Maurer Arthurt, dr. Löcherer Tamást, dr. Török Jánost, dr. Kalchbrenner Hugót, dr. Gutlohn Henriket és dr. Pósch Dezsőt, tb. szolgabirákká: Pongrácz Lászlót és Kossuth Józsefet, tb. árvaszéki elnökké: Szakáll Vincét és tb. íőszámvevővé: Zehery Lászlót.
Szóltak a közgyűlésen s üdvözölték a tisztikart Szentiványi Árpád, Hevessy Benedek, Hanvay Zoltán és Kubinyi Géza, utóbbi lelkes szavakkal és teljes elismeréssel szóit Hámos főispánról, kinek nagy érdeme van abban, hogy a választás ily szép összhangban folyt le.
A nagy termet zsúfolásig megtöltő közönség viharos éljenzésben tört ki, és lelkesen éltette az új tisztikart s a főispánt, ki a közgyűlést berekesztette.
Este a Három Rózsa nagytermében nagy bankett volt, melyen a vármegye előkelősége teljes számban vett részt.
..........
A legújabb kor.
Tisztelt Bizottmány! Midőn a magyar minisztérium az 1848-iki törvényekhez lehetőleg hű akarván maradni, a törvény által visszatükröző végleges rendelkezésig is, az 1861-iki bizottmányokat hívja fel a megye kormányzására, azt különösen azért tevé, mert az élet a legjobb tanító; mutassuk meg tehát, miként a megyei élet a parlamentáris kormány nyal összefér.
Midőn tehát alkotmányunk épületében Gömör-Kishont megyének kijelölt helyét elfoglalni óhajtjuk, el ne felejtsük, hogy az az 1848-iki törvényeken, azaz a demokráczián, vagyis az egyenjogúságon alapszik, minek folytán tisztviselők mindazok lehetnek, kik a megyében legtöbb szakképzettséggel és fedhetetlen jellemmel bírnak s feladatuknak, a különféle ajkú lakosok méltányos és törvényes igényeinek tekintetbe vételével, legjobban megfelelni képesek.
Megváltozván e szerint a megye, változást szenvedett a főispáni állás is, mert a főispán jelenleg többé nemcsak a kormányzatra kizárólag hivatott osztálynak, hanem a nemzeti többség akaratának kifolyása, a kinek érdeke csak az lehet: pontos és lelkiismeretes kezelés által a megye elismerését és vonzalmát a minisztérium és az új kormányzat elveinek megnyerni. És ezen okból kétszeresen örültem kineveztetésemnek azért is, mivel a pontos kezeléshez való készségteljes hozzájárulásommal köszönhetem meg azon szíves hajlamot, melyet a megye irántam mindig tanúsított."
Az általános lelkesedéssel s éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán leteszi esküjét, mire Szontagh Bertalan főjegyző, a bizottmányi gyűlés kifejezett kívánságára, jegyzőkönyvbe iktatott lendületes beszéddel üdvözölte.
A megyei hatóságok rendezése tárgyában, országgyűlési határozatnál fogva kimondja a közgyűlés, hogy a törvényhatóságok végleges rendezéséig a közügyek vitelével, a közigazgatás kezelésével s a megyei tisztikar megválasztásával az 1861-ik évben megalakult megyei bizottmány ruháztassák fel. A megyei bizottmány megalakítása után a tisztviselőválasztásokra nézve történnek meg a szükséges intézkedések, melyeknek végrehajtása czéljából egy bizottság küldetik ki, egy második bizottság pedig azon czélból, hogy a vármegye költségvetésére és a tisztikar fizetésének megállapítására nézve a következő napon tartandó bizottmányi közgyűlésre javaslatot tegyen. A két bizottság küldetésében eljárván, a költségvetés a szükséglethez képest 106,366 forint 80 krban és egyéb más kiadás 6447 frtban állapíttatik meg, a mit nyomban utalványoznak is. A tisztújítás határnapját április 27-ikére tűzte ki a főispán, míg a megyei törvényszékek felállításának és a székhely megállapításának eldöntését a legközelebb, Pelsőczön tartandó közgyűlésre halasztotta el a bizottmány.
Az április 27-én megtartott tisztviselőválasztáson tisztviselőkül a következők választattak meg: Első alispán: Fáy Gusztáv, másodalispán: Bodon Ábrahám, főjegyző: Szontagh Bertalan, főügyész: Molitórisz János, főszolgabíró a felső járásban: Gaál János, a ratkói járásban: Latinák Rudolf, a kishonti járásban: Kubinyi Ödön lemondása következtében Bartóffy András, a serkei járásban: Török Bálint, a putnoki járásban: Hámos Antal, visszalépése következtében Dapsy Pál, törvényszéki bírák: Palóczy Ábrahám, Holló Dénes, Ján János, Abonyi Pál, Fejérváry -János, Kubinyi László, Török János, Fornét Jenő, pénztárnok: Széplaky Lajos, első aljegyző: Nagy Pál, másodaljegyző: Hanvay Zoltán, harmadaljegyző: Bornemisza László, első alügyész: Csider László, másodalügyész: Löcherer Tamás, alszolgabiró a felső járásban: Máriássy Kálmán, a csetneki szakaszban: Sebők Pál, a murányi szakaszban: Feledy Ferencz, a ratkói járásban: Maiéter Ede és Szentmiklóssy Miklós, a kishonti járásban: Kubinyi Gusztáv és Ethey Károly, a serkei járásban: Szentmiklóssy Pál, Sándor Béla és Záborszky György, a putnoki járásban: Diószeghy Zsigmond, Hevessy Benedek és Fáy Barnabás, számvevő: Török László, levéltárnok: Lubik József, pertárnok: Abonyi János; esküdtek lettek a felső járásban: Benedikti Károly, Bajkor tamás, Szecskay Antal és Basilidesz Gusztáv, a ratkói járásban: Prékopa Károly, Czerva Gyula és Elek Lajos, a kishonti járásban: Szomor Dezső, Okolicsányi Gáspár és Vozáry György, a serkei járásban: Madarassy Dezső, Okolicsányi Gyula, Szentmiklóssy Sándor és Nagy Mihály, a putnoki járásban: Bata Sámuel, lválas Károly, Mogyoróssy Imre.
gömör kishont vármegye
Főispán: pelsőczi Hámos László.
Központi tisztviselők: Alispán: minaji Bornemisza László.
Főjegyző: Lukács Géza, köz- és váltó ügyvéd.
Aljegyzők: Főmét Gyula dr. Diószeghy Zsigmond. Komáromy István.
Közigazg.-gyakorn.: — Tiszti-ügyész: alpári Abonyi Pál, ügyvéd.
Tiszti alügyész: felső kubinyi és demjénfalvi Kubinyi Ferencz.
Főpénztárnok : kis-csoltói és ragályi Ragályi Géza.
Alpénztámok: Horváth László. Ellenőr: szentmiklósi és óvári Pongrátz Pál.
Főszámvevő: primóczi Szentmiklóssy Gyula.
Alszámvevő: zeheri Szekeres László.
Könyvelő: Istók József. Számtiszt: Lovass Árpád.
Levéltárnok : felső - kubini és demjénfalvi Kubinyi Bertalan.
Levéltári irnok: Yályi Kálmán. Főorvos: Szabó Samu dr.
Iktató : Szabó Lajos.
Kiacló: Draskovich Gábor.
Lajstromozó: Róth Lajos. Várnagy: Chlebovics József.
Állatorvosok: Lehóczky Márton. Branner Gyula.
Árvaszék: Elnök: szendrői Török Bálint.
Ülnökök: lovasi Szakall Vincze, ügyvéd szt.-király-szabadjai Polgáry Károly, ügyvéd, markus- és batizfalvi Máriássy László. Jegyző: szelczeiSzeleczky Árpád.
Közgyám: hanvai Sándor Béla. Iktató: Jakabfalvy Béla.
Kiadó-irattárnok: Frank Ákos.
...........................
Miskolc, április 6.
Borsod-Gömör-Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága vitéz Borbély-Maczky Emil főispán elnökletével szerdán közgyűlést tartott.
Az elnöki bejelentések után rátért a közgyűlés Bonts Aladár alispán nyugdíjazásával megüresedett alispáni szék betöltésére. Az állásra két pályázat érkezett, mégpedig Lukács Endre putnoki főszolgabíróé és dr. Mikuleczky Gyula vármegyei árvaszéki elnök pályázata. Az elnök elrendelte a titkos szavazást. Leadtak 342 szavazatot, ebből Lukács Endre 212, dr. Mikuleczky Gyula pedig 100 szavazatot kapott.
Lukács alispán letette a hivatali esküt, majd a főispán üdvözlő beszéde után Lukács Endre alispán hangoztatta, hogy a vármegyei szellem volt az, amely bennünket jó- és balsorsunkban megtartott. Az alispánválasztásnak nem elválasztúvonalnak, hanem összekötőkapocsnak kell lennie a vármegye népe között. Mint alispán, nem a nagy szavak és frázisok alispánja akar lenni, hanem a munkáé. Elvárja a megye minden tisztviselőjétől, hogy megfeszített munkával megfelelnek a kötelességüknek. A jegyzők munkájával foglalkozva, hangoztatta, hogy amilyen a jegyző, olyan a falu és a túlterhelt jegyzőkön .segíteni kell. Fel kell emelni elesettségéből az agrártársadalmat, mert ha a mezőgazdasággal foglalkozóknak rosszul megy a sora, megérti azt az ipar, pang a kereskedelem és megbémuL . közgazdasági élet. Napi politikával nem fog foglalkozni. A krisztusi alapon felépülő jobboldali és nemzeti politika törhetetlen hívének vallja magát és munkájához a törvényhatósági bizottság támogatását kéri.
Az alispán beszéde után több megüresedett állást töltöttek be. Vármegyei főjegyzővé dr. Nyilas Ferenc főszolgabírót, putnoki főszolgabíróvá dr. Mogyoróssy Imre másodfőjegyzőt, másodfőjegyzővé dr. Nagy Ernő tiszteletbeli főszolgabírót, .szolgabíróvá pedig dr. Gallob Károlyt, dr. Mocsáry Zoltánt és Diószeghy Lászlót választották meg.
Fia, Diószeghy László (1878.08.18) huszárőrnagy volt, feleségül vette az abaújdevecseri Csoma Saroltát4 (1880. 11.25.), az esküvő 1900. szeptember 18-án volt Devecseren. Kelemérre költözve együtt gazdálkodtak itteni birtokaikon.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Galíciában, Lemberg környékén harcolt. Galíciában a huszárőrnagyot elfogták, huszáraival együtt bekerítették őket. Veres János, keleméri huszár próbálta kiszabadítani, úgy, hogy a lovát megugratta, hogy az őrnagy menekülhessen, de a terve nem sikerült, megpróbált ugyan elmenekülni, de elfogták. Veres János ott meghalt, de az őrnagy és csapata élve hazakerült. Hazatérése után öt lengyel családot telepített le a keleméri birtokára. A családok részére cselédházakat építtetett, a kiépített tanya csakhamar a Galícia nevet kapta. A családok közül egy maradt Kelemérben a Szkubajla család, míg a Petruska nevű kertész családjával Bolváry András földbirtokoshoz került Dövénybe. Három család pedig visszaköltözött régi otthonába. A Szkubajla család feje, mint parádés kocsis szolgálta Diószeghy Lászlót annak haláláig. Később Hanvay László földbirtokoshoz került Székipusztára. Fiú és női ágon ma is él a család Serényfalván.
A mai Dankó ház és a Tájház helyén 2 családos cselédház állt, valamint két kocsisház. Ezekben Romániából betelepült két család élt, akik a hadi csapatok után érkeztek a faluba. A Galícia felé hodályok álltak a juhok számára és volt egy szarvasmarha telep. A tanyán „L” alakban elhelyezkedő házak álltak, az udvarban szárnyas jószágokat neveltek, ideális terület volt ez a libák neveléséhez. A házak és a kúria közötti területen veteményes és virágos kertek voltak. A tanyán az ólak és istállók mögötti terület biztosította a téli takarmányt az állatok számára.
Az ősöktől örökölt szőlőtermelés szeretetét a birtokain is hasznosította. Diószeghy László új szőlőtelepítéssel kísérletezett a Dobos szőlőben lévő 15 holdas területen. A területet oltványszőlővel telepítették be, szakszerű szénkénegezéssel kezelték a hordókat, vincellért foglalkoztattak.
Mindez jó hatással volt a helyi gazdák szőlőművelésére. A gazdaság sok segítséget nyújtott a szőlősgazdáknak, oltványokkal látta el őket. A Diószeghy szőlőben dolgozó szőlőmunkások, akik éveken át napszámban dolgoztak, lassan megtanulták a szőlőművelés fortélyait, a vincellértől megtanulták a vadalanyokba való oltást és más szakszerű munkavégzést.
A szőlőgazdaságban külön területen telepítették az alanyvesszőket termő tőkéket. Ezt látva a szőlősgazdák is tartottak néhány alanytőkét, a szőlő talajának leginkább megfelelő fajtát. A gazdaság szőlészetének szomszédságában voltak a gazdák szőlői. Ezért a tulajdonosok igyekeztek a gazdaságban bevált fajtának meghonosítani.
A múlt században Kelemért a jó bort termő helyek közé sorolták.
A Dobos hegyen a vörös bort adó szőlőket termelték az első világháború végéig. Pl. Oportó, Kék Gohér, Kék Kadarka, Piros Bakator és Ezerjó. Hegyaljáról a mezőzombori szőlőjükből hozták át és honosították meg az ilyen talajt kedvelő Polyhos nevű szőlőfajtát. Termelték még a Slankamenkát és ennivalószőlőnek az agyagos helyre ültetett Hárslevelűt, a Kecskecsecsűt és a Fürjmonyát. Ezek a szőlőfajták átkerültek a parasztok szőlőjébe is.
Az első világháború alatt, majd az azt követő években a gazdaság nem sokat törődött a szőlőműveléssel. Kellő ápolás híján a vincellérház és a borház felszerelésével együtt leégett, a szőlőbirtokos betegsége miatt azokat nem építtette fel
A második világháború után a Diószeghy parlag szőlőt felosztották.
A Diószeghyek, nagy vagyonuk nem lévén egész évben a birtokaikon gazdálkodtak, közvetlenül részt vettek a gazdaság irányításában, az udvarban lezajló mindennapos élet ellenőrzésében
A birtokon élő cselédek sorsa bizonytalanabb volt a korszerűtlenebb gazdálkodás, majd a birtokok gyakori bérbeadása s nem utolsó sorban a rossz lakáskörülmények miatt.
A lakószobák közös pitvarból nyíltak (melyek sok veszekedésnek voltak okozói), pitvarból pedig létrán mentek fel a pacsittal elválasztott padlástérbe. Jó lakást jelentett már a külön pitvar, kamra és lakószoba.
A házak alapozásához a Kővágó nevű kőbánya szolgáltatta az építőkövet. Kúriák, falusi gazdaházak, zsellérházak építésénél vették igénybe.
A gazdaságban adódó munkákat rendszerint a földesurak cselédei végezték. Az aratási munkák azonban megkívánták a nagyobb létszámot, ilyenkor részes aratók, szerződéses aratók végezték az aratási, kaszálási munkát a szerződésben meghatározott feltételek szerin. A szerződést minden év januárjában kötötték meg a gazdaságok. A szerződés minden munkára és fizetségre kiterjedt, aprólékos és átgondolt.
Gömör-Kishont vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1903
A Diószeghy család birtoka Keleméren. Összterület 1300 m. hold. Ebből kert és beltelek 6, szántóföld 700, kaszáló 190, 10 m. hold beültetett, 10 hold parlag szőlő és a többi erdő. A vetési üzemrendszer hatos forgó. Mint különleges termelési ág a dohány szerepel, 20 m. holdon. Lótenyésztés: kicsiben, angol félvér. A szarvasmarha vegyes fajú; a juhállomány 800 kétnyíretű. Kertészet is van, melyből mindenféle gyümölcs kerül eladásra. A munkaerőt helyben és a vidéken szerzi. Napszám-árak: férfiaknál 60 120 fillér, nőknél 50 100 fillér. Az átlagos földhaszonbér m. holdanként 16 korona.
Cséplésnél járgánnyal hajtott cséplőgépet használtak a Diószeghy gazdaságban, később tüzesgéppel (lokomobillal) történt a meghajtás. A gazdák azonban idegenkedtek ettől a módszertől, mert a lovak féltek a gépek zajától, illetve a tűzszekrény nyílt lángja sem volt biztonságos.
Az új gabonát a keleméri malomban őröltették.
A Faggyas család Nógrád megyéből 1909-ben költözött Kelemérbe. A Diószeghy Dezső földbirtokostól vásárolt területet és a magtárt alakították ki malomnak.
Külön időszakban, negyedévenként hozták ide őrletni a kimért kommenciót a gazdaságok. Állandó cselédőrlést biztosított a Hanvay, Putnoky és a két Diószeghy gazdaság.
A gazdaságok, mivel nagyobb, legeltetésre alkalmas területtel rendelkeztek, juhot tartottak.
Kedvelték trágyájáért, illetve azért, hogy szinte minden formájában hasznosíthatták. A sajt, a gyapjú és a bárány szaporulat volt az egyik fontos jövedelemforrása a gazdaságoknak. Elsősorban középtermetű merinói és cigálya juhot tenyésztettek. A nagy létszámú juhállomány miatt a Diószeghy gazdaságok nem foglalkoztak sertés tenyésztéssel.
Dezső úr a faluban lévő birtokai egyikén házat építtetett, amelyben két juhász család élt és nevelt állatokat. Az épület alapját képező köveket valószínűsíthetően a Mohos várának maradékából hozatta. A Bagolyvárnak elnevezett ház soha nem volt folyamatosan lakott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így aztán 1928 körül a Lomovai Legeltetési Társulat részére eladta azt. A későbbiekben tejátvevő hely lett, a második világháború idején emberek bújtak meg benne, a háború után pedig a falu kondása lakott itt családjával. Renoválás, gondozás híján az épület teljesen romos lett, míg közel 15 évvel ezelőtt teljesen lebontásra került, a hajdan volt falakból kerítést rakott a tulajdonos. A régi égetett téglák miatt kedves helye lett a pecsétes téglát gyűjtők táborának.
Az épületről készült rajz visszaemlékezők elbeszélése nyomán
Kovács Réka munkája.
A gazdaságokat körülvevő erdős területek nem kerültek nagyobb kitermelés alá, ezért bőven volt bennük vad (szarvas, vaddisznó), az erdőszéli területeken sok vadnyúl.
Budapesti Hírlap, 1893. január (13. évfolyam, 1-31. szám)1893-01-12 / 12. számCser eladás nagyban. A keleméri határban,közel a bárnévei vasúti állomáshoz első osztályú minőségi cser, 552 magyar hold erdei területen eladó.Bővebb felvilágosítást ád: özv Diószeghí Zsigmondné Kelemérben.
Muralritai mén, bérbeadás mUldHUÍI folytán azonnal eladó. Egy 3>/2 éves, hlbitlan pej muraközi fedezőmén. Megtekinthető Kelemérben, vasul Putnok. Felvilágosítást nyújt Diószeghy földbirtokos, Kelemér, posta helyben, Gömör megye
Keleméri, Gömör megyében, 2
vasúti állomáshoz 12 'kilométerre egy 300 kát. hold szántó és rét, 373 kát. hold erdő,
legelőből álló birtok, teljes instrukció, gazdasági épületekkel és bérlőlakkal azonnal bérbeadó.
Bővebb információt ad: Diószeghy László, Kassa, Forgách-utca 42 "
Igazságügyi Közlöny, 1922 (31. évfolyam)1922-04-01 / 3. szám
Változások a birtokrendező ügyekben kijelölt gazdasági szakértők körében.
A földmívelésügyi miniszter az 1908 : XXXIX. törvénycikk alapján és az annak végrehajtása tárgyában 20/1909. I. M. szám alatt kiadott földmívelésügyi és igazságügyi ministeri rendelet 30. §-a alapján gazdasági szakértőkké a következőket jelölte ki:
Gömör-Kishont vármegye területére: Csiszár László földbirtokos, sajópüspöki, Keresztessy József főintéző, putnoki, Járdányházy Bertalan földbirtokos, szuhafői és Diószeghy Dezső földbirtokos, keleméri lakosokat.
Elismert, híres vadásznak számított Diószeghy Zsigmond és László is.
A Kócsag című folyóiratban megjelent, vitéz Lokcsánszky András cikke nyomán megtudhatjuk, hogy a huszárőrnagy kerecsen sólyomra is vadászott, méghozzá sikerrel.
„két gyönyörű példányt láttam Kelemérben Diószeghy huszárőrnagynál, ki egyiket 1910-ben a putnoki „Nagyrét” és „Hét” község között a Sajó mellett, a másikat 1917-ben Kelemér és Székipuszta között lőtte, míg egy harmadikat ugyancsak 1917 tavaszán a keleméri Mohoson (fennsík és lápterület tölgy) „ (Forrás: Kócsag 1931. 4. évf. 3. sz.)
Néha a falusiak is be-betévedtek az uraság erdejébe egy-egy orvvadászatra. Ha az urasági kerülő elfogta az orvvadászt, a tettest behívatta az intéző vagy az ispán, és „kényszermunkára” kötelezték a gazdaságban.
Egy 1907. július 26-i rendes képviselőtestületi közgyűlésről készült jegyzőkönyvből kiderül, hogy nem csak a napi gondokkal törődött, hanem előrelátó intézkedések hozatalában is részt vett.
„Diószeghy László képv. test. tag a legutóbb kiütött tűzvészből kifolyólag szükségesnek tartja, hogy a vízfecskendő hibás vízvezető tömlői kijavíttassék. A minden egyes tűzesetnél tapasztalható fejetlenségre s zűrzavarra tekintettel czélszerűnek tartaná azt is, ha a községi akár önkéntes, s ennek nem sikerülte esetén kötelező tűzoltóság szerveztetnék.”
(Forrás: Kelemér község levéltári iratai önkormányzati iratok 1907-1927)
/A vármegye tisztújító közgyűléséről szóló tudósítás folytatása/ „Az alispán nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után több megüresedett állást töltöttek be. Vármegyei főjegyzőiévé dr. Nyilas Ferenc fő szolgabírót, putnoki főszolgabíróvá, dr. Mogyoróssy Imre másodfőjegyzőt, másodfőjegyzővé dr. Nagy Ernő tiszteletbeli főszolgabírót, szolgabírává pedig dr. Gallob Károlyt, dr. Mocsáry Zoltánt és Diószeghy Lászlót választották.”
(Forrás: MTI 19. kiadás 1938. április 6. 16 óra 40 perc)
Pesti Napló, 1903. február (54. évfolyam, 32-58. szám)1903-02-22 / 52. szám
Rákóczi szobrára.
Budapest, február 21.
Mai kimutatásunk élén Csoma Borbála urhölgv lelkes gyűjtését találja az olvasó, melyet Abauj-Devecserről juttatott hozzánk. Kisérő soraiban újabb gyüjtőiveket kér, hogy lelkes és hálátérdemlő honleányi munkáját folytathassa. Fáradozása annál elisnierésre- méltóbb, mert családjából ez immár a harmadik jelentékeny adomány. Gyűjtésünk legelején, decemberben, Csőm a István és Csoma József voltak az elsők, akik nagyobb adománynyal áldoztak a hazafias célra.
A magyar nőknek való e szép példaadás mellett hazafias örömmel emlékezünk meg itt a temesvári állami főgimnázium ifjúságának és tanári karának adományáról, amelyet dr. Schönvitzky Bertalan, az iskola hazafias lelkű igazgatója e melegérzésü, szép sorokkal küldött be nekünk:
«A vezetésem alatt álló intézetnek tanulóifjúsága önkéntes adakozásból kezeimhez juttatta a mellékelt jegyzékben kimutatott összeget, hogy azt a Rákóczi Ferenc szobrának alapja javára, a tekintetes szerkesztőség cirnére elküldjem. Midőn ezen összeget megküldeni szerencsém van, teszem azt azon kijelentéssel, hogy az intézet ifjúsága az egész magyar nemzet közérzésében óhajt résztvenni, amidőn a nemes és hazafiui célra adományait felajánlja. Most, amidőn az alkotmányos szabadság áldásait élvezzük, a tanulóifjúságnak kétszeres kötelessége, hogy közszabadsági kincseink letéteményeseiről megemlékezzék, s a koronás király iránti hűség, a törvénytisztelet és hazaszeretet erényeit történelmi nagyjaink iránti kegyelet és hála érzelmeivel összekapcsolja!»
Megjegyezzük, hogy az ifjúság adakozásához, mint az alábbi részletes kimutatásból látható, hozzácsatolta adományát a tanári kar is, melynek hazafias szellemű munkálkodásáról ékesszóló tanúságot tesz az a lelkesedés, amelylyel a temesvári gimnázium egész ifjúsága a Rákóezi-szobor ügyét felkarolta.
A pénzintézetek szépen megindult adományainak sorához csatlakozik ma a Sárospataki Takarékpénztár Részvénytársaság derék adománya, amelyet azzal az ajánlással küldenek, hogy azt «intézetüknek a hazafias és jótékony célok előmozdítására for- ditandó s évenkint kiosztandó járulékából juttatják a kassai Rákóczi-szoborra.» Oly példaadás, amelynek követése elől egyetlen magyar pénzintézet hazafias szellemű vezetősége el nem zárkózhatik.
Bálint József Paksról gyönyörű és lelkes ajánlás kíséretében küldte be gyűjtését, éppen úgy, mint a Máv. eszéki forgalmi főnökségének tisztikara is, valamint Biber Antalné, akinek komáromi adományát laptársunk, az «Uj Lap» utján kaptuk.
Mai kimutatásunk a következő;
Csoma Borbála gyűjtése, Abauj- Devecser 145 kor. 10 fill.
A temesvári állami főgimnázium, dr. Schönvitzky Bér- >
tálán igazgató utján 106 » 08 »
Sárospataki Takarékpénztár Részvénytársaság 70 »' — »
Bálint József gyűjtése, Paks 14 » -— >*
Az államvasutak eszéki forgalmi főnökségének tisztikara 10 » — »
Biber Antalné (Komárom) az < Összesen: 347 kor. 18 fill. Hozáadva a tegnapelőtt kimutatott: 31.712 » 88 »
Eddigi gyűjtésünk 32.060 kor. 06 fill.
*
Csoma Borbála gyűjtése, Abauj-Devecser: Csoma Borbála 20 kor, Meczner József (Korlát, Abaujm.) 20 kor, Szent-Imrey Pál (Gibárt, Abaujm.) 5 kor, Turánszky Tihamér (Szalók, Ungm.) 10 kor, Téglássy András (Korlát, Abaujm.) 5 kor, Meczner Gyula (S.-A.-Ujhely) 2 kor, Téglássy József (Korlát, Abaujm.) 20 kor, Szepessy Zsigmond (Gibárt, Abaujm.) 10 kor, V. V. (F. M.) 10 kor, Püissy Nándor (Szántó, Abaujm.) 1 kor, Szepessy Kálmán (S.-A.-Ujhely) 1 kor, Téglássy Ferenc (Tömör, Abaujm.) 1 kor, Szent-Imrey (Buzita, Abaujm.) 2 kor, Csorna Mária (Rásony, Abaujm.) 20 kor, Szent-Imrey Józsi (Miklós) 10 kor, Tarnóczyné édbárt, Abaujm.) 2 kor, Diószeghy László (Kelemér,
.
...............................
Budapesti Közlöny, 1906. január (40. évfolyam, 1-24. szám)
Barbar its Ede, nagyszebeni 23. honvéd gyalogezredbeli főhadnagy; továbbá :
védkötelezettségének teljesítése után, tisztviselői rendfokozatának megtartása nélkül, saját kérelmére:
Diószegi Diószeghy László, a pozsonyi 13. honvéd kiegészítő parancsnokság nyilvántartásában álló tartalékos építészeti számjárulnok; hatályon kívül helyeztetnek
----------
"Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–179. szám)— Elitélt vesztegető. Blan Adolf losonci lakos. kereskedő, a mult év januárjában Losoncon tartolt lósorozást megelőző napok egyikén Diószeghy László huszárszázadost, a ki a lóvásárlásnál közreműködött. meg akarta vesztegetni abból a célból, hogv ez az ő katonai célra kevésbbé alkalmas lovát hivatalos kötelességének megszegésével vétesse meg a hadsereg részére. Diószeghy százados azonban nemcsak visszautasította ezt az ajánlatot, hanem föl is ielenlelte
Blau Adolfol, a kit e cselekményéért a budanesti büntetötörvényszék a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűntett címén egyévi börtönre.^ és ezer.korona büntetés kifizetésére ítélték."
.................
III.osztályú katonai érdemkereszt 1917 VIII. 20., a 11-ik és 12-ik Isonzó-csatákban tanúsított önfeláldozó, bátor és eredményes működéséért. Végül „A tiszti nagyezüst vitézségi érem" a Montellónál való átkelés alkalmával sebesülése dacára, tanúsított vitéz magatartásáért.
giczei Diószeghy László* nyugállományú alezredes, lókórházparancsnoki és egyéb katonai beosztásokban kiválóan és eredményesen működött
--------
Szolgálaton kivüli viszonyba helyeztetnek:1920.évi junius hó 1-vel
Alexay András, 66. volt közös gyalogezredbeli százados,
Gergye József, 10. volt közös huszárezredbeli százados,
Martinék Vince, 52. volt közös gyalogezredbeli százados,
Király Kornél, 82. volt közös gyalogezredbeli százados,
Csenkey Géza, 7.volt,honvéd huszárezredben százados,
Sznáczky Adolf, 1. volt közös bosznia-hercegovinai gyalogezredbeli százados, Bencze István, 86. volt közös gyalogezredbeli főhadnagy,
Diószeghy László, 34. volt közös gyalogezredbeli főhadnagy,
Kosch János, 15. volt közös nehéz tüzérezredbeli főhadnagy,
Tiszti rendfokozatáról kért leköszönése elfogadtatott : Diószeghy László nyugállományú főhadnagynak.
(100206/eln. fii. 1924. sz. április 9.)
...........................
Diószeghy László halála után a felesége Csíszár Lászlóval élt. Diószeghy László meghalt 1928-ban,az új birtokos 1938. április 19-én már, mint keleméri földbirtokos és világi jegyző kap említést Putnoky Móric 50 éves presbiteri évfordulója ünnepségén.
Az új földesúr, aki vélhetően Sajópüspökiből származott, nem igazán foglalkozott a birtokkal és a gazdálkodással, a gazdaság hanyatlásnak indult, területeket, erdőket eladtak, a vagyont elgazdálkodták.
A kúriához Csíszár úr toronyszobát építtetett, mely mellékhelységként szolgált.
A torony utólagosan történő építésének bizonyítéka, hogy a téglák nincsenek kötésbe téve a főfallal, az idők során teljesen elmozdult attól, illetve a falakon található vakolat-és festékréteg is kevesebb. A toronyba az alsó szintről falépcső vezet a következő szintre, ahonnan újabb lépcső visz a padlástérbe.
Visszaemlékező szerint nem csak illemhely volt itt, hanem a fegyvereket is a toronyban tárolták, valószínűleg a torony első szintjén. Itt a falban találtunk egy fával borított üreget, melynek már nem volt ajtaja.
Falusi visszaemlékezők szerint saját automobillal (fakerekű) rendelkezett.
A háború idején Csiszár és neje megpróbáltak nyugatra menekülni, 2 lovas szekérrel indultak útnak. Kovács József és Lehoczki János keleméri kocsisok vitték őket. A hadimozgások miatt Sopron környékén rekedtek. Miután sikerült visszafordulniuk, útnak indultak Devecserbe, s az otthoni régi birtok szőlősházában húzódtak meg.
Mikor az orosz katonák beérkeztek a faluba, meghúzódtak a temetőben, a kriptában, miután a németeket kiűzték a faluból, hozzáláttak a kúriák kifosztásához. A bútorok nagy részét összetörték, a könyveket kivitték az udvarra, sárba dobálták és azokon keresztül jártak az udvaron. A régi iratokat, fényképeket elégették.
Az orosz katonák távozása után a falusi emberek vették birtokukba a házakat és az urak mozdítható javait. Nemsokára nem volt értékes és mozdítható dolog a kifosztott kúriákban.
Csoma Sarolta Abaújdevecser 1880.11.15.- meghalt Abaújdevecser 1962
2. férj Csíszár László Csíz házasságkötés 1932- meghalt 1960 abaújdevecser
Id. Diószeghy Zsigmond másik fia, Diószeghy Dezső 1939. január 11-én halt meg, sokan bogaras öregúrnak tartották, halálakor úgy terjedt a hír, „meghalt a cigánybáró”.
Diószeghy Dezső fényképe, mely egyik lánya tulajdonát képezi
A birtokain gazdálkodott, elsősorban gabonaféléket termelt. A kúriát körülölelő domboldalakon juhokat tartott valamint házi szárnyasokat. A közeli erdőket nem csak fakitermelésre használta, hanem az akácerdőkre alapozva nagyszámú méhcsaládokat tartva, híres méztermelő volt.
1889. február 1. IV. évfolyam 3. számú Méhészeti Közlöny tanúsága szerint méhész gazda Diószeghy Dezső.
Birtokainak igazgatása mellett részt vesz az egyházi élet irányításában. A református egyház világi tanácsbírái közé választotta 12 évre. (Forrás: A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Névtára az 1912. évre arcanum.hu)
Falusi visszaemlékezők szerint, ha valaki munkát kért tőle szava járása volt: „hallod-e hé, munkát adok, de pénzt ne kérj!” Nem volt vagyonos ember, nem volt pénz, csak cím.
Szeretett magában kártyázni, biliárdozni, olyankor, ha nyert azt mondta: ”nyertél Dezső úr!”
Birtoka határos volt testvére, László birtokával. Sokszor előfordult, hogy kinyitotta házának ablakait, kitekintve meglátta a László birtokán legelésző libákat, fogta a puskáját és elkezdte lövöldözni a jószágokat.
Nem alapított családot, de nagy szoknyabolond hírében állott, szerette a fiatal cigánylányokat, és szemet vetett cselédeire is.
Született két lánya, akiket anyjuk kérésére nem ismert el, de míg élt, a közelében nőttek fel. Az egyik lánya 2011 nyarán halt meg, egy héttel 100. születésnapja előtt.
D. Dezső tevékenyen részt vett a politikai életben, Putnoky Mór ellenfele volt közel 20 éven keresztül. Aktív korteskedésével megosztotta a kisszámú szavazóképes közvéleményt.
A Kossuth Lajos azt üzente közismert dal dallamára íródott a következő kortesnóta:
Kelemértől fütyül a szél, Diószegi Dezső beszél: Ha én lennék itt a követ, Boldogság lenne az élet! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
Kevesebb lenne az adó, Annyi volna, mint egy bagó, Bírná mindenki fizetni, Nem kellene árverezni. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
„Miskolc,1933. április 26. Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága ma tartotta rendes közgyűlését. Napirend előtt Diószeghy Dezső bizottsági tag szóvá tette a március folyamán, a trianoni határon Putnok közelében lejátszódott véres eseményeket, amikor a trianoni határon túl eső Szentkirály községből sokan átjöttek a putnoki vásárra. Visszafelé mentükben húsz cseh csendőr és finánc minden felszólítás nélkül sortüzet adott le a vásárosokra és a sortűz következtében három ember meghalt, sokan pedig súlyosan megsebesültek. A csehek a halálos végű határincidens után nem engedték meg a hozzátartozóknak, hogy az áldozatok koporsóját felkeressék. A vérlázító eset- - folytatta Diószeghy - a legélesebb tiltakozást kell, hogy kihívja minden magyar ember lelkében. Indítványozta, hogy a törvényhatósági bizottság írjon fel a kormányhoz, hogy az terjessze az ügyet a népszövetség elé azzal a kéréssel, hogy végre-valahára vessenek már véget, a trianoni magyarokat egyre gyakrabban sújtó kegyetlenkedésnek.
Indítványára a törvényhatósági bizottság bizalmát, szeretetét és ragaszkodását fejezte ki vitéz Borbély-Maczky Emil főispán iránt. Ezután a főispán bejelentette, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök két héten belül meg fogja tekinteni a tiszai árvízvédelmi munkálatokat. Diószeghy Dezső ez után az alispáni jelentésről szólva indítványozta, hogy a bizottság intézzen feliratot a kormányhoz a devalorizáció megvalósítása érdekében. Addig is amíg ez meg nem történik, a kormány rendeleti úton szüntesse be az árveréseket” (Forrás:Magyar Távirati Iroda 1933. április 26. 19 óra 21. kiadás)
Halála után a birtokot a Péchujfalusy Péchy család5 vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott gazdálkodást folytat. Péchy György azonban Budapest védelménél elesett, és a háború alatt megváltozott körülmények megakadályozták a gazdálkodás folytatását a földesúri birtokon. A Péchy család egyes tagjai nyugatra menekültek.
Diószeghy kúriák:
A Mohos vár köveit a 19. század negyvenes éveiben Pogány Fridrik6keleméri birtokos építtette be kúriájának falaiba. Ezt az épületet vásárolta meg Diószeghy Dezső, aki a 19–20. század fordulójának tájékán elszállíttatta a várrom maradék köveit kastély és istálló építéséhez. Dezső és László kúriája külsőségeiben sok hasonlóságot mutat, bár az épület már nagyon sok változtatáson ment keresztül. Az épület egyik érdekessége, hogy a hátsó fronton hozzáépített rész, mely vélhetően a cselédség számára épült, illetve konyha, kamra lehetett, lapos tetővel illeszkedik. A falban lévő ablakok még eredeti beépítésűek, és megegyeznek az első fronti ablakok kialakításával.
Az épület mögötti domboldalban egy hosszú téglával kirakott pince van, amiben valószínűleg nyaranta jeget, ősztől pedig zöldséget tároltak.
Az épület előtt balra helyezkedett el az istálló, melyben a parádés lovakat és a hintót tartotta. Ma ez a TMK épülete. Itt még a téglafalban vaskarikák találhatók, melyre a szénatartók voltak rögzítve.
A falakat HG monogramos téglából építették, melyet a Hámos család saját vállalkozásában égetett a Budavölgye határrészben.
Hámos Gusztáv égetett téglája
Putnoky Mór égetett téglája
(Forrás: Pecsétes tégla mániákusak fórumáról letöltve)
A felmenő falazathoz lapos téglát, míg a tornác oszlop kiképzéshez félköríves téglát égettek. Ezeket a formákat kedvelték a helybeliek. A háború után az épületben határőrség működött, majd annak megszűnte után a Műszéntermelő Vállalat (most Carbosint kft) vásárolta meg telephelyül.
Dezső és László kúriája egyszintes, 5-6 szobát magába foglaló belső terű épület. Mindkét kúria oszlopos portikuszú volt eredetileg, a tympanonban pedig díszként fölrakva a családi címer.
A Diószeghy – Csíszár kúria 1940 körül (Eredeti kép:Rási Piroska tulajdona)
A háború után az államosítást követően a kúria szövetkezeti majd ÁFÉSZ tulajdonba került és élelmiszerboltként, illetve kocsmaként hasznosították. Később magánkézbe kerülve, továbbra is boltként működött, 2010 decemberétől nem hasznosítják az épületet.
A kúria egy kis domb tetején épült, a falu egyik legszebb helyén emelkedik ki a házak közül. Előtte és mögötte kis park várta a látogatókat, akik a templommal szemben lévő főbejáraton közelíthették meg az épületet. A parkok ápoltsága, sokszínűsége hívta fel a figyelmet a lakók származására. Az épület okkersárga színű volt, az akkori gyakorlattal szemben, nem pedig fehér. A falu főutcája felől volt egy gazdasági bejárat, ahol balra egy galambdúc, lóistálló a parádés lovaknak, kocsiszín a hintóknak, jobbra pedig a kúria. Ez az út vezetett a Galícia felé, végig istállók és juhhodály övezte. Ezen a belső úton található az intéző háza, mely kapcsolódott a Zsigmond féle kúriához.
A személyzet tagjai nem laktak az épületben, kivéve a belső illetve bizalmi szolgálatot tevőket. Mivel a cselédség nagy része falusi volt, minden reggel otthonról érkeztek.
Az épület egyszintes, a főbejárat előtere színes üvegekkel volt kirakva, itt könyvek és karosszékek várták a pihenni, olvasgatni vágyókat. A baloldali szárnyban vendég- és hálószobák voltak, a bejárattal szemben egy tágas nappali, bordó bársonytapétával burkolva. A jobb oldali szárnyban férfiak számára kialakított helyiségek, vélhetően dohányzó és billiárd helyiség.
A konyha az épület alatt húzódó téglával kirakott pincében volt, innen hordták fel az épületbe az elkészített ételeket. A pincében volt kút is, és emellett kémények, melyek biztosították a lehetőséget a kandallóval való fűtéshez. Két nagy kandalló nyomait sikerült felkutatni az épületben.
Sajnos az épület baloldali szárnyának nagy része egy tűzben teljesen leégett, még a pince egy része is beomlott, így ez a mai napig is rejt titkokat.
A hagyományos gazdálkodás mellett megpróbáltak valami újszerű dolgot is, amitől gazdaságuk fellendülését remélték.
A Hámos család utódai, a Diószeghyek, a századforduló éveiben a Nagyberek nevű erdejükben faszénégetéssel foglalkoztak. A szénégetést az alsószuhaiak végezték, míg a kelemériek id. Veres László vezetésével gróf Csáky szendrői birtokos munkásaiként foglalkoztak szénégetéssel, fakitermeléssel a Cserjén.
Diószeghy Dezső és László birtokosoknak az I. világháború alatt végzett lecsapolási munkái megszüntették a ma természetvédelem alatt álló Mohos láp víztükrét.
Diószeghy Dezső tőzegkitermelés végett megpróbálta levezetni a kis Mohos vizét, azonban a levezetéshez szükséges árokrendszer kiépítése anyagiak híján félbeszakadt. A láp vizének jelentős része a kiásott árokrendszeren át lefolyt. Az árokrendszer maradványai még fellelhetők.
Diószeghy László a Nagy Mohos vizét a Piroska tanyai dohánytermesztésnél próbálta hasznosítani. A kavicsos árokrendszerben azonban a láp vize elszivárgott, mielőtt rendeltetési helyére eljutott volna.
A földesúri jelenlét erőteljesen éreztette hatását az egyház életében is, mivelhogy a Diószeghyek református vallásúak voltak.
A református egyház híveinek vallásgyakorlatát, erkölcsi életét szigorúan ellenőrizte, a rendszabályokat betartotta és betartatta. Irányító és fenyítő hatalma volt a faluban az egyházi testületnek, a Consistoriumnak, melynek tagjai között ott voltak a földesurak tiszttartói és a falubíró.
A Consistoriumban Rhédey Ferenc és Pogány Ádám földesurak tiszttartó által képviseltették földesúri hatalmukat. A főkurátori tisztségviselés egy századon át a legnagyobb földesúr, a Diószeghy család joga volt. A Végzéseket magyar nyelven írták
Pavlik Oszkár úr tulajdonában létezik egy levél, melyből kiderül, hogy 1888-ban keleméri református egyház, tagjai megválasztották presbiternek Putnoky Móriczot. Ez azért érdekes, mert ő katolikus volt. Ebből a levélből derül ki, hogy a Putnoky család 1872-ben elköltözött Kelemérből (hová az nem derül ki) és csak 1888-ban költöztek vissza. Közben renováltatták, vagy újjáépítették a régi kúriát. Amikor Putnoky Matild férjhez ment 1898-ban Zombory Gézához, akkor ők az egyházi esküvőt Gesztetén (Putnokyné Károlyi Sarolta birtoka) akarták megtartani, de mivel Z. Géza református volt, a gesztetei katolikus pap az esküvőt csak a sekrestyében lett volna hajlandó megtartani. Erre az esküvőt a keleméri református templomban tartották meg.
Protestáns egyházi és iskolai lapok – 50. évfolyam – 1907.1907-09-08 / 36. szám
A gömöri ref. egyházmegye őszi közgyűlése aug. 27-én folyt le Tornaallyán. A gyűlés beiktatta hivatalába a két új tanácsbirót: Diószeghy Dezsőt és Réz Lászlót; ügyésszé pedig dr. Székely József putnoki ügyvédet választotta meg. Megtették az intézkedéseket az új zsinati törvény életbeléptetése és az ezzel kapcsolatban szükséges választások megejtése iránt. Kerületi képviselőkké, titkos szavazat utján, lelkészi részről Buzi Mártont. Simon Istvánt ós Réthy Andort, világi részről Máriássy Andort, Diószeghy Dezsőt és dr. Székely Józsefet választották meg. A lelkészi nyugdíjintézeti törvényt illetőleg kimondották, hogy kérni fogják a lelkészi belépési járulékoknak addig leendő felfüggesztését, a míg a kongrua 2400 koronára nem emeltetik vagy legalább is az ötödéves korpótlékok nem folyósíttatnak; továbbá, hogy azoknak az özvegyeknek járulékából, a kiknek férjei az özvegy-árva gyámintézetnek már tagjai voltak, semmi levonás ne történjék ; hogy az özvegyek járuléka 1909-től kezdve 800, az árvák segélye 250 koronában állapítassék meg; hogy azoknak a lelkészcsaládoknak, a melyeknek feje a 6 karencz év alatt halna meg, a befizetett összeg temetési költség vagy végkielégítés czímén utaltassék vissza. Foglalkozott a gyűlés a Sárospataki főiskola vitás dolgával is ós egyhangúlag helyeselte az igazgató-tanács azon eljárását, hogy Zoványi Jenőt nem igtatta be igazgatói állásába.
Egyházmegyei tanácshiróválasztás.-
A templom a régi falu felezőpontjában, az alvég és a felvég találkozásánál álló dombon épült.
Templomszentelés Kelemérben.
Régi vágy teljesülése, régi remény valósulása ment végbe május 10-én a keleméri egyházban : ekkor szentelte fel ugyanis a gyülekezet romokból újjáépített templomát és tornyát, s a tavasz pompája, illata méltó keretül szolgált az ünneplők leikeiben felbuzduló gazdag érzelmeknek és gondolatoknak, mert a híven teljesített kötelesség felett érzett tiszta öröm, a munka sikeres bevégzése fölötti hálás boldogság ragyogott az arcokon, tette könnyesekké a szemeket, szólaltatta meg a szónokokat.
Délelőtt 10 órakor indult meg a menet a pap lakról 13 lelkésszel élén, a 75-ik dicséret hangjai mellett a templom felé, melynek ajtajában Diószegiig Dezső főgondnok néhány meleg, alkalomhoz illő szó kíséretében átadta a kulcsot Csabay Pál esperesnek, mint a gyöngélkedő püspök úr helyettesének, ki fennszárnyaló, igaz érzelemtől áthatott rövid beszéde után megnyitotta a templom ajtait. A megnyitott templom falai között aztán felhangzott az ének: lm béjöttünk nagy örömmel. Minden templomban hiányát látom az orgonának, mint amely a gyülekezeti éneklést művészibbé teszi, de ez alkalommal örültem, hogy az emberi hangok közé semmi más nem vegyült, mert azt hiszem, hogy annak az erőteljes, mély hálaérzetnek, túláradó örömnek kifejezését csak zavarta, rontotta volna minden más zene, amely ott zúgott, reszketett a keleméri kicsiny templom falai között május 10 én.
Az énekek elhangzása után Csabay Pál esperes imádkozik szívből-lélekből. Minden szava békét, nyugalmat önt a szívekbe s úgy éreztük, hogy az Úr lelke jár közöttünk és szól hozzánk: Bízzatok! Munkátok kedves előttem és megáldom azt!
Egy énekvers után Hubay Lajos a.-szuhai lelkész s egyh. megyei tanácsbíró tart emelkedett hangú s nagy szakértelemmel megszerkesztett beszédet a Péld. XIX. 17. alapján. Ugyanekkor a kint maradt közönségnek Hubay Kálmán felső-szuhai lelkész tart istenitiszteletet.
Az egyházi beszéd végeztével Bűzi Márton kövecsesi lelkész s egyh. megyei tanácsbíró hívja az Úr asztalához a lelki éhezőket s szomjúhozókat s egj7szersmind megáldja azokat az áldozatkész lelkeket, akik az Úrnak szent asztalát is méltóvá akarván tenni a megújított templomhoz, új, díszes kiszolgáltatási eszközöket ajándékoztak arra. Özv. Diószeghy Zsigmondné szül. Vadnay Piroska úrnő egy színezüst poharat, Diószeghy Lászlóné szül. Csorna Sarolta úrnő egy pompás, sajátkezű festésű és hímzésű nagyon értékes selyem térítőt, Diószeghy j Dezső főgondnok egy színezüst kenyérosztó tányért,
I Jakab Gézáné algondnoknó pedig egy szép bársony, saját hímzésű térítőt ajándékoztak az ünnepélyes alkalomra. Miután az Űrvacsorát Bűzi Márton és Zajdó László kiszolgáltatták, Molnár József naprágyi lelkész keresztelt az ugyancsak ez alkalomra ajándékozott új keresztelő edényekkel, melyek közül a kancsót Zombory Géza honvédhuszárszázados és róm. kath. vallású neje, Putnoky Matild úrnő, a medencét pedig Putnoky Mór országgyűlési képviselő és neje Károlyi Sarolta úrnő. szintén róm. kath. vallásúak ajándékozták. A mai felekezeti gyűlölségtől már-már felzaklatott időben valóban fölemelő példa ez
A keresztelés után Vattay László egyh. megyei főjegyző tartott felavató beszédet a szószékkel szemben elhelyezett s következő felírású márványtábla felett: „Krasznay Mihálynak, az 1675-ik évben igaz hitéért gályarabságot szenvedett kelemér—gömörszöllösi lelkipásztornah dicső emlékezetére. A Diószeghy család. 1908. május 10." Beszédében a történet iránti szakavatott érzékkel ismerteti a gályarabok szomorú sorsát, rajzolja erős hitüket, buzdítva, lelkesítve az egyház híveit, hogy legyenek hívek ennek a kicsiny, de ősrégi egyháznak múltjához, melyben ott találjuk Krasznay Mihály neve mellett az elnyomatás korszakának költőjét, az elcsiiggedteknek felébresztőjét is, a Tompa Mihályét. Itt prédikált ő is, e falak között; legyenek méltók az utódok reá, legyenek hívek a hazához, egyházhoz! Itt van, itt él össze
forrva az egyház életével a Diószeghy-család, amely ez alkalommal is tanúbizonyságot tett arról, hogy megérti, szívén viseli a hitnek és hazának szent gondolatát, a történelem nagyjainak magasztos gondolatáért lelkesedik. Itt vannak a Putnokyak, akik, bár más vallásfelekezethez tartoznak, mindenütt ott vannak, ahol akár öröm, akár bánat szólítja őket részvételre. Annak az egyháznak, mely ilyen erősségeket vallhat magáénak, kötelessége, hogy a jelent, illetve jövőt lehetőleg még ragyogóbbá, még fényesebbé tegye, mint a múlt vala!
Magvas, elragadó beszéde után Ablonczy Pál helybeli lelkész ismerteti vázlatosan az építkezés történetét, mely után az istenitisztelet véget ér.
Délután 2 órakor az összes vendégeket özv. Diószegi Zsigmondné úrnő látja el magyaros vendégszeretettel, hol egymást érik a szebbnél-szebb j dictiók. Diószeghy Dezső főgondnok, Csabay Pál esperesre, mint a püspök úr helyettesére is, Csabay Pál a ház úrnőjére, Ablonczy Pál az összes vendégekre, Pósa János a szereplőkre, Vattay László Putnoky Mór képviselőre, Mares János Vattay Lászlóra ürítette poharát. Az összes dictiók közül kiemelendő a mai egyházpolitikai viszonyok közötti érdekességénél fogva a PutnoJcy Mór orsz. képviselőé. Ő ugyan más felekezethez tartozik, úgymond, mint amely felekezet hívei itt örömünnepet ülnek, de az a meggyőződése, hogy mindnyájunknak egy Istenünk van, mindnyájunkért egy Krisztus feszíttetett meg s ép azért arra kéri a jelenlevő lelkészeket — s hiszi, hogy szavai termékeny talajra találnak, — hogy a nép között a felekezeteknek egymás iránti szeretetét ápolják, fejlesszék, ne pedig a felekezeti gyűlölség ártalmas töviseit, mert csak úgy lehet erős ez a sokféle viszonyok által széthúzó Magyar- ország, ha legalább a magyar része egy arcvonalban áll, egy táborból veri vissza a mindnyájunk által ismert forrásból származó támadásokat, amely forrás kiinduló pontja annak az üldöztetésnek is, melyet a gályarabok szenvedtek!
E szép beszéd méltó befejezése volt e napi ünneplésünknek s mi harmonikus, emelkedett érzések közt oszlottunk szét a szép ünnepély színhelyéről.
Sárospataki Református Lapok, 1908 (4. évfolyam, 1-52. szám)1908-05-24 / 21. szám
A kisebbik harangot az első világháború során elvitték 1917-ben hadicélra. Ekkor özvegy Tóth Jánosné keleméri lakos fogadalmat tett a presbitérium előtt, hogy ha a fiai egészségesen hazatérnek a háborúból, úgy hálából egy nagyobb harangot öntet az egyház számára.
Fogadalmát teljesítette, 1925-ben a harang elkészült, melyen a következő írás látható:
„A keleméri Református Egyháznak készíttették: özv. Tóth Jánosné és fiai: Tóth László gondnok és Tóth János. Öntötte 1925. évben Walser Ferenc Budapest.”
A keleméri harang visszatérése (Eredeti kép: Rási Piroska tulajdona)
A Diószeghy család állíttatott örök emléket a templom falán elhelyezett márványtáblával Krasznai Mihály lelkipásztornak, aki gályarabságot szenvedett.
Temetői rend szerint a négy földesúri család, a Putnoky, Diószeghy, a Vadnay és a Pogány családok temetkezési helyét az egykor szolgálatukban állók sírjai félkörben körülfogják. A Jakab, a Kovács, a Nagy és a Puskó családokból kerültek ki a földesurak udvari gazdái, parádés kocsisai, kertészei.
A Diószeghyek kriptát építtettek, ahová temetkeztek, ma már ez teljesen kifosztva áll. A falubeliek szerint az oroszok (1944. dec. 17-én jöttek be az oroszok és 2 hétig voltak a faluban fronti katonák) a II. világháború idején itt bújtak meg a németek elől, ekkor fosztották ki a sírboltokat is. Ma már egyedül csak a Diószeghy Károlyt takaró sírbolt márvány táblája található meg.
A család szokása volt, hogy halottaik név- és születésnapján egy cseléd kiment a kriptához, ahol kitakarított, feldíszítette a házi oltárt virágokkal, gyertyákat készített elő, és leterített egy vörös szőnyeget. Délután a családtagok kimentek a kriptához, ahol imádkoztak és gyertyákat gyújtottak a halottak emlékére. Egészen estig itt imádkoztak.
A kriptában került eltemetésre valószínűleg Zsigmond, László és Dezső. Visszaemlékező falusiak szerint volt egy koporsó, melyen egy kard feküdt, ez valószínűsíti László nyughelyét.
Id. Diószeghy Károly síremléke már félig ledűlt, elrombolódott állapotban, de még olvasható felirattal a régi temetőben található. Érdekeség, hogy a sírok úgy helyezkednek el, hogy a falusiak szava szerint „haza látnak”, a síroktól szépen láthatóak a helyi kúriák udvarai.
A keleméri református egyház anyakönyvében az alábbi bejegyzések találhatók a Diószeghy családról
1., 1850. I.20-23-ig Vadnay Matild Malvin néhai Vadnay Boldizsár és Dobozy Julia leánya meghalt.
3., 1845. II. 8. Vadnay Ilona Vadnay Boldizsár leánya meghalt.
3., 1870. I. 23. Diószeghy Irma Matild, Diószeghy Zsigmond és Vadnay Piroska leánya elhunyt 3 évesen.
5., 1863. VIII. 31. Diószeghy Zsigmond Vadnay Piroskával házasságot kötött.
9., 1887. V.16-18. Diószeghy Zsigmond, Vadnay Piroska férje elhunyt 62 évesen.
17., 1851. X. 18. tek. Diószeghy Károly meghalt.
17., 1870. Diószeghy Sámuelné udvari szolgája meghalt.
19., 1866. VIII. 28. Diószeghy Károly, Diószeghy Zsigmond és Vadnay Piroska kisfia elhunyt.
9., 1851. febr. 12. Diószeghy Zsigmond házasságkötésnél tanú.
4., 1821. februárban Szathmár vármegyében Ó Pályi nevezetű helységben vitézlő Ujfalusi Mihály giczei Diószeghy Polixéniát eljegyezte.
2., 1811. július 22. Berzétei tekintetes nemes és nemzetes Hámos József úr, tekintetes és nemzetes Diószeghy Karolinával, néhai Diószeghy Sámuel lányával házasságot kötött.
4.,1914. február 17-1-ig Vadnay Piroska, özv. Diószeghy Zsigmondné úrnő 67 éves korában elhunyt.
12., 1898. augusztus 5-7-ig Diószeghy Amália úrnő nemes giczei Diószeghy Károly és Bocsai Mocsáry Mária asszony leánya elhunyt 76 évesen (hajadon)
A Vasárnapi Ujság 1896.43. évfolyam 27. száma közölte Diószeghy Zsigmond és Vadnay Piroska leányának halálát.
„HALÁLOZÁSOK.
FORNÉT GYULÁNÉ, szül. Diószeghy Piroska, élete 27-ik évében, Feleden”
Források
1., Nagy Iván: Magyarország családai 3. kötet
2., Kempelen Béla : Magyar nemes családok
3., Magyar nemzetiségi zsebkönyv (Budapest 1905) 147. oldal
4., Turul 1883-1950. A kis-rédei gróf Rhédey családról
5., Faggyas István: Kelemér Fejezetek a község néprajzához
6., A keleméri református egyház anyakönyvi bejegyzései
7., Pecsétes tégla mániákusak fóruma (internet)
8., Adatközlő: Józsa Ágostonné Kelemér, Petőfi út 4,
Bukovinszki Géza Kelemér, Petőfi út 3.